Nem tudom, hogyan de elvesztettem az irányítást magam felett. Néztem, ahogyan a nap elhalad az épületek fölött és kezd lenyugodni. Tehát ma még két ember életét kell elvennem és még néhányat megölnöm. Ez volt a legrosszabb a vámpír létben. Beszóltam az épületbe hogy jöhetnek a többiek is vadászni, sétálni. Csak kikötöttem nekik hogy reggelre mindenképpen legyenek itt. Bólogattak. De már szinte meg sem hallották, amit mondani akartam, mert annyira mehetnékek voltak. Bár megértem őket. A vámpírélet nem könnyű. Nekem legalábbis. Én Victoriával fogok találkozni a tegnap esti sikátorban és kíváncsiságból majd rákérdem a temetésre. De miért nem mondta? És miért halt meg? Legbelül éreztem Victoria hazudott nekem.
Hazajöttem. A nyaralás alatt sajnos nem volt alkalmam internetközelbe jutni de így is írtam két fejit amit majd nemsokálra be is gépelek!
Most elég késő van (23:00) így néhány napon belől lesz friss, ma már inkább csak pihenek mert "kissé" elvagyok fáradva!
A két fejit a Balaton partján napozás közen írtam és majd remélem tetszeni fog nektek bár nagyon keveset írtam mert annyi látnivaló és program volt a tó partján! Minsdenkinek ajánlom mert nagyon jó! Kissé még mindig hatása alatt vagyok! :)
Mindenkinek jó kirándulást és pihenést kívánok így előre a nyárra! (de persze jelenkezem ezután)
Sziasztok!
(most megyek kipenem magam és újult erővl kezdem a blogolást néhány napon belől)
Szerintem hétfőn lesz friss vagy vasárnap mert mindenki menjen pihizni (aug 20. stb)
Victoriá-val egy sikátorban találkoztam. Ő hívott telefonon, hogy beszélgetni szeretne velem. Én boldogan beleegyeztem. A fiatalokat ott hagytam a „házunkban”. Nem törődtek velem nagyon. Ez így pontosan jó. Victoria már várt rám. Lazán a falnak támaszkodva figyelt engem. Odaértem hozzá. Falhoz szorítottam és óvatosan megöleltem. Nem nyomott el.
-Riley mondanom kell valamit!- mondta. Én rögtön elengedtem.
- Nem, nem az a baj. Anyukád meghalt.- mondta gyorsan. Az elmúlt héten nem foglalkoztam eddigi életemmel. Ekkor belém hasított a fájdalom. Clare meghalt. Victoria nem úgy nézett ki, mint aki sajnál, de amikor odanéztem eléggé sajnálkozó képet vágott. Már csak ő maradt nekem. A szemem elkezdett szúrni, de könnyeim nem kezdtek hullni. Victoria rám nézett:
-Riley nagyon sajnálom. A vámpírok nem tudnak könnyezni.- mondta. A fájdalom nem akart szűnni. Elvesztettem az egyetlen embert, aki nagyon fontos volt számomra. Átöleltem szerelmem, megcsókolt.
-Riley megtennél nekem valamit? –kérdezte.
- Neked, bármit. –válaszoltam.
- A legtöbb vámpírnak van valami különleges képessége. Bár az általában évekbe telik mire rájön. Azt szeretném kérni, hogy, figyeld azokat a tehetségeket. A harcban sokat jelent egy-egy ilyen. Nem akarom, hogy meghalj, mint a barátaim. Ők rájöttek a Cullenek képességeire, ezért meghaltak.
- Victoria megígérem, hogy téged senki sem bánthat! Teszek róla, hogy Cullenek nem uralkodjanak ezen a területen. És örökké együtt lehessünk.
Kissé elmosolyodott.
Megint megcsókolt. Hevességünk határtalan volt. Mindketten szerettük egymást és semmi nem állhat közénk. Sajnos mennem kellett. Már biztos nyugtalankodnak a „fiatalok”. Nekik ez még új volt, de nekem is. Futás közben eszembe jutott biztos unatkozni fognak. Éppen elsuhantam egy technikai eszközöket áruló bolt mellett. Ezért hát gyorsan betörtem az ajtóüveget. Erre megszólalt a riasztó. Számítottam rá, de a rendőrség úgysem tud elkapni. Felkaptam egy dvd lejátszót és néhány dvd filmet. Gyorsan el kell szaladnom onnan, hiszen nem, kockáztathatom a vámpírok titkát. Mikor épp kifelé jöttem már megláttam a szirénázó járművet. Egy rendőrautót. Gyorsan elszaladtam, mert ha megcsap, az illatuk nem fogok tudni ellenállni és feltűnő lenne, ha két rendőr is eltűnne egyszerre. Mikor elértem a „házunkat” ami pillanatnyilag az enyém, már Adam várt rám.
- Szia Riley! –köszöntött.
- Mit csináltál egész este?- kérdezte kissé vádlón.
- Beszéltem egy nagyon jó barátommal és hoztam nektek elfoglaltságot. –mondtam. A kezébe nyomtam a dvd lejátszót és a filmeket. Láthatóan örült neki. Kissé unatkozhattak négyesben.
- Honnan szerezted őket?
- Pár saroknyira van itt néhány üzlet és be kellett, hogy törjek. Nem mehetek még emberek közzé, mert nem biztos, hogy meg tudom állni, hogy rájuk ne, támadjak. Még nektek sem szabad elhagynotok ezt a helyet.
Adam bólintott és beszaladt az új szerzeményekkel. Egyből elkezdték összerakni és kapcsolgatni. Egy pár perc múlva már bent is volt egy eszement vígjáték. Ők jól elvoltak, de én még mindig Clare-en gondolkoztam. A szomorúság most tört rám. Amit eddig magamba fojtottam. Victoria honnan tudja? De itt nem ez a lényeg. Clare már meghalt. A temetését sem láthatom. Még nem állok arra készen hogy emberek közé menjek. Clare biztos megérti.
/Victoria szemszöge/
Riley elhitte. Ez volt a legfontosabb. Így már nem fog elhagyni. Nem gondol eddigi életére. Amíg a harc nem kezdődik, megbízik bennem. Ez a mai napon megmutatkozott. Ha nem lenne a cél a Cullenek elpusztítása még lehet meg is kedvelném. De most ez a cél. Nem számítanak az emberéletek. A Cullenek elpusztítása a fő cél.
Sziasztok! Remélem tetszett a feji! És komizzatok! Puszi: Esme
Falhoz szorítottam és óvatosan megöleltem. Nem nyomott el.
-Riley mondanom kell valamit!- mondta. Én rögtön elengedtem.
- Nem, nem az a baj. Anyukád meghalt.- mondta gyorsan. Az elmúlt héten nem foglalkoztam eddigi életemmel. Ekkor belém hasított a fájdalom. Clare meghalt. Victoria nem úgy nézett ki, mint aki sajnál, de amikor odanéztem eléggé sajnálkozó képet vágott. Már csak ő maradt nekem. A szemem elkezdett szúrni, de könnyeim nem kezdtek hullni.
A mai napon felkerül a feji! Már több mint fele meg van!(kb.:14:15-kor)
Sziasztok! Én Esme (egyébként Csilla) vagyok! :)
Nagyon szeretek táncolni és zenét hallgatni! Kedvencem a glam-rock, pop, bár ezeken kívül is szinte mindent meghallgatok. A kedvencem Adam Lambert!:) A filmek közül legjobban a Twilight Sagat szeretem! :)Ja és nem utolsó sorban idézetmániám is van. :)
"Elvesztetted az utad?
Az élet azoknak a dolgoknak az árnyékában amit te csináltál
Ez így megy
Minden sok lett egy kicsit körülötted
Tégy egy lépést mielőtt ugranál
A színekbe amiket keresgéltél
Visszaadod amit odaajándékoztál
Szóval ne nézz vissza a tegnapra
Ki akarod sikítani
Soha többé nem rejt el semmi
Ne félj attól ami rád vár
Akarom mondani hogy rendben leszel
A következményként
Bárki bármikor lehúzhat téged
Bárki bármikor azt mondhatja hogy nem enged
Csak emlékezz nem vagy egyedül
A következményként"
/Adam Lambert:Aftermath/
