8. fejezet: Különleges képességek

8. fejezet: Különleges képességek

/Riley szemszöge/

Victoriá-val egy sikátorban találkoztam. Ő hívott telefonon, hogy beszélgetni szeretne velem. Én boldogan beleegyeztem. A fiatalokat ott hagytam a „házunkban”. Nem törődtek velem nagyon. Ez így pontosan jó. Victoria már várt rám. Lazán a falnak támaszkodva figyelt engem. Odaértem hozzá. Falhoz szorítottam és óvatosan megöleltem. Nem nyomott el.

-Riley mondanom kell valamit!- mondta. Én rögtön elengedtem.

- Nem, nem az a baj. Anyukád meghalt.- mondta gyorsan. Az elmúlt héten nem foglalkoztam eddigi életemmel. Ekkor belém hasított a fájdalom. Clare meghalt. Victoria nem úgy nézett ki, mint aki sajnál, de amikor odanéztem eléggé sajnálkozó képet vágott. Már csak ő maradt nekem. A szemem elkezdett szúrni, de könnyeim nem kezdtek hullni. Victoria rám nézett:

-Riley nagyon sajnálom. A vámpírok nem tudnak könnyezni.- mondta. A fájdalom nem akart szűnni. Elvesztettem az egyetlen embert, aki nagyon fontos volt számomra. Átöleltem szerelmem, megcsókolt.

-Riley megtennél nekem valamit? –kérdezte.

- Neked, bármit. –válaszoltam.

- A legtöbb vámpírnak van valami különleges képessége. Bár az általában évekbe telik mire rájön. Azt szeretném kérni, hogy, figyeld azokat a tehetségeket. A harcban sokat jelent egy-egy ilyen. Nem akarom, hogy meghalj, mint a barátaim. Ők rájöttek a Cullenek képességeire, ezért meghaltak.

- Victoria megígérem, hogy téged senki sem bánthat! Teszek róla, hogy Cullenek nem uralkodjanak ezen a területen. És örökké együtt lehessünk.

Kissé elmosolyodott.

Megint megcsókolt. Hevességünk határtalan volt. Mindketten szerettük egymást és semmi nem állhat közénk. Sajnos mennem kellett. Már biztos nyugtalankodnak a „fiatalok”. Nekik ez még új volt, de nekem is. Futás közben eszembe jutott biztos unatkozni fognak. Éppen elsuhantam egy technikai eszközöket áruló bolt mellett. Ezért hát gyorsan betörtem az ajtóüveget. Erre megszólalt a riasztó. Számítottam rá, de a rendőrség úgysem tud elkapni. Felkaptam egy dvd lejátszót és néhány dvd filmet. Gyorsan el kell szaladnom onnan, hiszen nem, kockáztathatom a vámpírok titkát. Mikor épp kifelé jöttem már megláttam a szirénázó járművet. Egy rendőrautót. Gyorsan elszaladtam, mert ha megcsap, az illatuk nem fogok tudni ellenállni és feltűnő lenne, ha két rendőr is eltűnne egyszerre. Mikor elértem a „házunkat” ami pillanatnyilag az enyém, már Adam várt rám.

- Szia Riley! –köszöntött.

- Mit csináltál egész este?- kérdezte kissé vádlón.

- Beszéltem egy nagyon jó barátommal és hoztam nektek elfoglaltságot. –mondtam. A kezébe nyomtam a dvd lejátszót és a filmeket. Láthatóan örült neki. Kissé unatkozhattak négyesben.

- Honnan szerezted őket?

- Pár saroknyira van itt néhány üzlet és be kellett, hogy törjek. Nem mehetek még emberek közzé, mert nem biztos, hogy meg tudom állni, hogy rájuk ne, támadjak. Még nektek sem szabad elhagynotok ezt a helyet.

Adam bólintott és beszaladt az új szerzeményekkel. Egyből elkezdték összerakni és kapcsolgatni. Egy pár perc múlva már bent is volt egy eszement vígjáték. Ők jól elvoltak, de én még mindig Clare-en gondolkoztam. A szomorúság most tört rám. Amit eddig magamba fojtottam. Victoria honnan tudja? De itt nem ez a lényeg. Clare már meghalt. A temetését sem láthatom. Még nem állok arra készen hogy emberek közé menjek. Clare biztos megérti.

/Victoria szemszöge/

Riley elhitte. Ez volt a legfontosabb. Így már nem fog elhagyni. Nem gondol eddigi életére. Amíg a harc nem kezdődik, megbízik bennem. Ez a mai napon megmutatkozott. Ha nem lenne a cél a Cullenek elpusztítása még lehet meg is kedvelném. De most ez a cél. Nem számítanak az emberéletek. A Cullenek elpusztítása a fő cél.

Sziasztok! Remélem tetszett a feji! És komizzatok! Puszi: Esme