Egy kis ízelítő
Nem tudom, hogyan de elvesztettem az irányítást magam felett. Néztem, ahogyan a nap elhalad az épületek fölött és kezd lenyugodni. Tehát ma még két ember életét kell elvennem és még néhányat megölnöm. Ez volt a legrosszabb a vámpír létben. Beszóltam az épületbe hogy jöhetnek a többiek is vadászni, sétálni. Csak kikötöttem nekik hogy reggelre mindenképpen legyenek itt. Bólogattak. De már szinte meg sem hallották, amit mondani akartam, mert annyira mehetnékek voltak. Bár megértem őket. A vámpírélet nem könnyű. Nekem legalábbis. Én Victoriával fogok találkozni a tegnap esti sikátorban és kíváncsiságból majd rákérdem a temetésre. De miért nem mondta? És miért halt meg? Legbelül éreztem Victoria hazudott nekem.
Puszi:
Esme
3 megjegyzés:
Szia. :)
Egyszerűen szuper. :) ;)
Alig várom a frisst. :) ;)
Szia!
Új olvasó vagyok :)
Nagyon tetszik a történeted! Imádom Rileyt!! :)
És ahogy megírod a szemszöget!! Nagyon tetszik!! Várom a folytatást!
Pxy: R.S.
Nagyon örülök hogy tetszik nektek!
Fenn a friss! :)
Jó olvasást!
Puszi
Esme
Megjegyzés küldése