Novellám

Sziasztok!

Mivel meglepiként novellát is kértetek hát most itt van! Bocsánat a helyesírási hibákért de félig alszom. Egy nehéz sullis nap után. Hétvégén megprobálok frisst hozni remélem összejön

A novelláról:

Ez természetesen Riley szemszöge és róla szól. Ha az Eclipse-i csata után életben marad és kap egy esélyt a Cullen családtól. :)

Másnap(csata utáni másnap)

A Cullen család nagyon barátságos volt velem már megadásom után néhány percen belől. Edward olvasta gondolataimat így tudták hogy nem hazudom nekik. Befogadtak, egyelőre. A mai nap lesz a sorsdöntő. Ma vadászunk először állatokra. Ezen múlik minden. Ha nem tudok alkalmazkodni az ő szabályaikhoz, nem lehetek továbbra velük. A Volturitól is megmentettek ezért sokat köszönhetek nekik. Elrejtettek előlük akik túlságosan elfoglaltak volt ahhoz hogy utánam nézzenek. És nekem ezután adtakm egy szobát. Az ágy szélére leültem csak megszokásból, de azóta nem tudtam felállni. A gondolataimbe mélyedve egyedül hagytak egy néhány órára. Emésszem meg azt a néhány hónapot mikor hazugságban éltem. Még most sem fogom fel. Ekkor kopogtatott valaki az ajtómon. Alice volt az. A mindig vidám vámpírlány. Legalábbis ezt hallottam a többiektől. De most mi okuk lenne aggodalomra? Talán én vagyok az.De amikor rám nézett mosolyra húzódott a szája. Én is megpróbáltam viszonozni de nem sikerült valami jól.

- Szia Riley! -üdvözült engem. Én is motyogtam valamit de nem nagyon volt érthető.

- Mi a baj? -kérdezte erre a kérdésre rengeteg válaszom lett volna de most a legfontosabbat mondtam neki:

- Mi lesz ha most nem tudok beilleszkedni? Pedig nagyon szeretnék de már nagyon ég a torkom. Nem tudom legyőzni a szomjúságot attól tartok.

- Ha tényleg akarod, kitartó és elővigyázatos vagy akkor menni fog.-nyugtatott meg. De nekik hogyan sikerült legyőzni ezt a kínzó tüzet? De közben észrevettem hogy az ajtó résnyire nyitva van és két férfi,gondolom Emmett éa Jasper minden szót hallgat és vigyázni próbál a kis izgó-mozgó vámpírlányra.Én sohasem bántanám őket de legalább elővigyázatosak velemés ezt nem bánom. Legalább ha történik valami féken tudnak tartani. Ekkor Alice felhúzott az ágyról de csak azért mert hagytam neki és követtem őt. Az erdő szélére vonszolt de a többiek árnnyékként követtek minket. Bella az egyetlen ember a Cullen családból egy távoli üveggel elzárt helyről nézett engem. Amikor észrevette hogy nézem rám mosolygott és én pedig vissza. De most a vadászatra kell koncentrálnom, nem mintha nem tudtam volna de most arra kellett figyelnem hogy minden simán menjen. Ha megérezném egy ember illatát ne ugordjak rögtön eki hanem tartsam vissza lélegzetem és fussak el. Ez a legfőbb dolog. Elkeztem szaladni az erdő mélye felé amerre mér turisták nem szoktak járni. Az egész család jött velünk kivéve Rosalie-t aki azt mondta nem nézi végig hogy kioltok egy emberi életet. Kissé ellenséges volt velem de igaza van én is így gondolkoznék magamról. De reménykedem a változásban. Én sokkal gyorsabb voltam mint a többiek bár Edward elég gyorsan jött utánam. Éppen megálltam és nagyot szippantottam a levegőből.Nme messze tőlünk puma lehetett vagy valamiféle nagymacska. És egy kicsit közellebről egy ismerős illat csapta meg az orrom. Emberek nem messze innen. A vérük nagyon vonzott engem. Mintha tüzes billogvasat dugtak volna le a torkomon.Amikor épp piros köd lepte volna el az agyam egy kiáltást hallottam:

- Jasper! Ne!- Edward hangja volt az. Kitisztult a fejem és láttam hogy Jasper elindul az emberek illata felé. Egyedül már csak én akadályozhatném meg mert én vagyok a legerősebb és a leggyorsabb közölük. Visszatartotam lélegzetem és Jasper néhány lépessel elkaptam és szorosan tartottam. Ekkora már persze a többiek ideértek és Jasper feje is kitisztult. De nem mert beszélni mert félt hogy megszokásból ismét levegőt vesz. Csakúgy mint én. Elszaladtam a Cullen ház felé és Jasper is követett. Itt már kifujtam a lvegőt. Ezt a napot sikeres megúsztam. És persaze Jasper is.

-Köszönöm Riley! Hate nem segítesz már megszegtem volna rég a családunk fő szabályát! Nagyon hálás vaygok neked! -mondta. Ha tudtam volna most biztosan bepirultam volna. Ilyet még nem igen mondtak nekem az elmúlt néhány hónapban.

-Nem kell semit köszönnöd így legalább mosmár tudjátok tényleg csatlakozni akarok hozzátok! -mondtam. Bár tudtam Bellát kicsit kerülöm ell de minden rendben lesz az őj családom körül és körülöttem.

Remélem hogy tetszett nektek és "kissé" álmosan is jó kis novellát írtam! Én ezt szerettem volna hogy Rileyvel megtörténjen! De sajnos nem így lett a könyvekben! :(

Puszi

Esme