2.fejezet: A vörös hajú nő és a vámpírok

2. fejezet: A vörös hajú nő és a vámpírok

Remélem, tetszik nektek, és még egyszer köszönöm az előző fejezetért kapott komikat! Puszi: Esme

Reggel furcsán ébredtem. Álmos voltam még és a vörös dolgot is furcsálltam, de nincs túl nagy jelentősége. Anyukám már elment dolgozni. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Reggelit Clare készített nekem. Megreggeliztem. Bezártam az ajtót magam után és elindultam iskolába az autómmal. Az iskolába felé ment elgondolkoztam a vörös dologról és nem tudtam hová tenni. Ekkor az autóm előtt elszaladt egy szarvas. Lefékeztem éppen csakhogy meg tudtam állni előtte. Nagyon megijedtem tőle még ilyen dolog nem történt velem az út szélén egy vörös kibontott hajú nő állt véres szájjal és csupasz lábbal. Megálltam a kocsimmal és tátott szájjal bámultam a nő gyönyörű volt szájától eltekintve. Lezseren megállt az út szélén egy percig szemembe nézett. Gyönyörű szeme volt, de élénkpiros és szeme írisze már teljesen fekete. Átszaladt az autóm előtt én majdnem elájultam. Olyan gyors volt, hogy csak elmosódott csíkot láttam belőle. Beletapostam a gázba és elhajtottam onnan, de előtte meghallottam egy mézédes hangot a vörös nő mondta ki a nevemet.

-Riley!- hangja akár a méz, de nem érdekelt nem foglalkoztam vele. Annyira megijedtem, hogy egyenesen az iskola felé mentem még csak nem is lassítottam. Zihálva érkeztem meg a parkolóba. Kicsit ültem még az autómba hogy lenyugodjak, mire becsengetnek. Louis, Norah és még néhány új barátjuk beszélgettek az iskola udvarán. Néhány perc múlva meghallottam a csengő hangját így kiszálltam a kocsimból bezártam az ajtaját és elindultam órára. Angol óra volt az első. Amint beértem már kezdődött is az óra. Még mindig a vörös nőn járt az eszem. Honnan tudhatta a nevem? Miért volt véres és miért menekültek előle az állatok? Barátaim zavartan néztek rám az órán pedig a kíváncsi szemek elől direkt az utolsó padba ültem le. Az egész napom így telt. Én egész nap ilyen zaklatott állapotban voltam. A padba szinte minden órán egyedül ültem és barátaimon látszott aggódnak értem, de ezt nem mondhattam el nekik hisz teljesen zavarodottnak néznek és bezáratnak az elmegyógyintézetbe. És nem is volt most hangulatom egy hosszabb beszélgetésre. Végigszenvedtem az óráinkat: a matekot, a dupla biológiát és a testnevelést is. Amint az óráknak vége lett elindultam hazafelé ilyenkor csúcsforgalom van nem úgy, mint reggel, ha sietek, még éppen elérem, így biztos nem találkozom a vörös nővel. Beszálltam az autómba és elindultam hazafelé. Szerencsére Clare is otthon lesz, így nem kell egész délután egyedül lennem. Tényleg elértem a csúcsforgalmat, de ennek eléréséhez a városon keresztül mentem a legforgalmasabb útvonalon. Amikor hazaértem az ajtó zárva volt ezek szerint anyut behívták dolgozni. Ez pech. Kinyitottam az ajtót. Bementem a konyhába és letettem a táskámat. Egy üzenetet találtam az asztalon.

Szia Riley!

Sajnálom, hogy nem tudtalak megvárni, de behívtak dolgozni az iskolába. Az ebédet a mikróban találod, és légy szíves pakold össze a ruháid a szobádba és vidd a mosógép mellé őket. A délután folyamán azért tanulj meg másnapra a pakolás mellett. Puszi: Clare

Beletörődtem, hogy egyedül kell lennem, de az agyam még mindig a reggeli eseményen járt. Megebédeltem és elkezdtem pakolni a szobámba. Összeszedtem a ruháimat és kitakarítottam miközben egy sáros lábnyomot találtam a szobám szőnyegen. Ez nem lehet ugyanannak a nőnek a műve. Habár a vörös dolog az mi lehetett? Azt nem gondolhatom komolyan nem lehetséges, hogy csak úgy bejöjjön ide úgy, hogy nem vesszük észre. Ezt elmondjam Clare-nek? Nem hiszem, hogy el kellene, még a végén tényleg elmegyógyintézetbe kerülnék. A pakolást ezután már idegesen végeztem el. Tanulnivaló nem sok volt így mikor végeztem vele leültem a számítógépem elé. És céltalanul keresgéltem a filmek között. A sorozatok között nézegettem mikor egy ilyen címbe botlottam: Vámpírnaplók. Ekkor eszembe jutott a nő gyorsasága és véres szája és az, hogy állatok menekülnek előle. Ez nem lehet. Ez hülyeség. Ilyen lehetetlen, de azért nem árt megbizonyosodni róla van-e valamilyen alapja az aggodalmamnak. Magamban már tudtam, hogy van, de azért hülyeségnek tartottam. Beírtam a keresőbe azt a szót, hogy vámpír. Rengeteg találatot kiadott, de én az elsőre kattintottam s ez állt benne:

A vámpír egy nagyon összetett és sokrétű fogalmat takar.

Rákattintottam a linkre és kidobta a következő szöveget:

A klasszikus variáció szerint a vámpírok sírjukból kikelt holtak, bőrük sápadt, nagy szemfogaik vannak, sok esetben csúnya, gyakorlatilag gondolkozni képtelen, járkáló élőhalottak (zombik), de többségében földöntúli szépséggel, csáberővel felruházott emberszerű alakok. Olyan éjszakai lények, akik nem mehetnek ki a fényre, az éjszaka leple alatt tevékenykednek, és vagy csak úgy mehetnek be egy házban, ha bekopognak és behívják őket vagy a különleges képességeikkel képesek akárhová bejutni, bár megszentelt földre többnyire nem. Koporsókban alszanak, félnek a napfénytől, a feszülettől, fokhagymától és a szentelt víztől, legyőzésükhöz karót kell döfni a szívükbe, le kell vágni a fejüket és el kell égetni őket. Kilétükkel többnyire tisztában van a környezetük, de rettegnek tőlük, ezért tehetetlenül tűrik jelenlétüket. Ilyen történetekben általában valamilyen vidéki kastélyban élő, halhatatlan (hiszen már egyszer meghaltak) várurakról van szó, akik képesek befolyásolni mások akaratát, hipnotizálni az embereket, ha úgy tetszik. Általában emberfeletti képességeik vannak: erő, alakváltás, köddé válás, repülés, az állatok és más lények feletti uralom. Áldozatuk a harapásuktól többnyire maga is vámpírrá válik, kikelve sírjából, ahova azért temetik, mert előbb belehal a harapásba. Néhol ehhez előbb teljesen ki kell szívniuk áldozatuk vérét, és megint máshol inniuk kell a vámpír véréből is. Van, hogy áldozatukat egy-egy vérszívás alkalmával nem ölik meg, hanem visszajárnak hozzá egyfajta síron túli szeretőként.

Ez nem igazán egyezett meg az általam látott nővel csak néhány részlete. Például a napfénybe nem lépett ki csak nagyon gyorsan úgy, hogy látni sem lehetett, véres volt a szája, gyönyörű nő volt és nagyon gyorsan tudott szaladni. Ekkor azonban Clare hazajött és én kikapcsoltam a számítógépet. Clare nagyon fáradt volt már este így megbeszéltük az aznapi dolgainkat és a másnapi teendőket megvacsoráztunk és aludni tértünk. Alvás előtt még töprengtem egy sort aztán egy dologban teljesen biztos voltam, hogy az a nő vámpír.

Remélem, megint kapok, komikat!Nagyon szeretnék! Puszi: Esme