4. fejezet: Egy új élet kezdete

4. fejezet: Egy új élet kezdete

Sziasztok! Itt az új feji! Remélem, tetszik! Puszi: Esme

Már csak a fájdalmat éreztem minden porcikámban. Semmi másra nem tudtam koncentrálni. Csak ordítani és nem foglalkozni a külvilággal. Úgy éreztem mintha vittek volna, mintha két kézen feküdnék. De nem lehettem semmiben sem biztos. Nem tudtam mást csak meg-megvonaglottam. Úgy éreztem mintha valaki letett volna egy kanapéra. Azt hittem ezzel megszűnik a szenvedés. De nem. Nagyot tévedtem ezzel kapcsolatban. A lángolás elképesztő volt. Testem harcolt a fájdalom ellen, de mindig elnyelt a sötétség. A valóságban azt is tudtam mi az oka a kínszenvedésnek, de nem emlékeztem miért. Hirtelen eszembe jutott az oka: Victoria a vörös nő harapott meg. Átváltoztatott vámpírhadseregéhez. Emlékeztem, hogy átölelt előtte, de én tiltakoztam ellene, de ő nem foglalkozott velem. Könyörtelenül átváltoztatott. Ekkor belém hasított a fájdalom. Éreztem, hogy testem kifacsarodik és ráng pedig a fájdalomtól mozdulni sem bírtam.

-Öljenek meg!- gondoltam magamban. A fájdalom miatt ordítottam rángtam. Azt akartam szűnjön meg a szenvedés bármilyen módon.

2 nap múlva:

A fájdalom kezdett távozni a lábamból és két karomból, de a többi helyen továbbra is elviselhetetlen volt. Mióta lehetek már ilyen állapotban? Clare hogy van? És a többiek? A barátaim? Közben a fájdalom húzódott vissza a szívem felé. Az még dobogott, de egyre gyorsabb tempóban. Verdesett. Ezek az utolsó dobbanásai. Ekkor a lángolás már csak a szívemnél volt és egy nagyot dobbant mire testem elkezdett felfelé húzódni aztán nagy csattanással visszaestem a kanapéra. Kinyitottam a szemem velem szemben állt Victoria. Már várta, hogy mikor ébredek fel. De valahogy új voltam kemény és hideg. Mindent láttam minden porszemet a szoba túloldalán lévő kicsi bogarakat is. Elég furcsa helyre hozott Victoria egy régi raktárépület lehetett berendezve egy ággyal és egy fotellel.

- Szia Riley! Már vártam mikor ébredsz fel. Túl nagy zajt csaptál a kiáltásaiddal, de nem baj, hiszen te leszel az én kedvenc vámpírhadsereg vezetőm. – mondta kedvesen. Ez hízelgett akkor is, ha nem tudtam mi lesz a feladatom. Hogy én eddig miért féltem tőle? Mondjuk nagyon megkínzott az átváltoztatással, de pillanatok alatt az ujja köré csavart. De kiváltságos lettem legalább. Mivel jár a vámpírság vajon? A szomjúságot már éreztem. De mit tehetek ellene?

- Victoria, ez mivel jár nekem? –kérdeztem kissé félve. De még fekve. Odajött mellém és leguggolt a kanapé mellé. Feje az egyémtől pár centire volt. Éreztem finom illatát.

- Riley, neked csak a szomjúsággal kell megküzdened egyelőre semmi mással. Utána pedig megbeszéljük a többit. Te leszel az egész vámpírsereg vezetője. Bízom benned. Szerintem te meg tudod csinálni. Ekkor elmosolyodtam. Ő még közelebb hajolt hozzám. Ajkunk éppen összeért. Óvatosan megcsókolt és én viszonoztam. Ajkunk egymásba fonódott és ez örömmel öltött el engem. A csókunknak vége szakadt ekkor egymás szemébe néztünk egy darabig.

- Ideje vadászni!- mondta kis idő múlva mikor észrevette szomjúságom. Én felálltam. Lassan akartam, de mozdulatom nagyon gyors lett. Furcsálltam, de Victoria elmosolyodott. Elkezdtünk Seattle szélén szaladni, de olyan gyorsan hogy emberi szem nem láthatott. Alkonyodott. Victoria megtanított, hogy mire lehet vadászni és mire nem. Söpredékre kell vadászni így kevésbé feltűnő a vámpírok létezése és az eltűnések. Egy sikátorba három csöves turkált a szemetesben. Victoria rávetette magát az egyikre és én pedig a másikra. Victoria átengedte nekem a következő csövest, mert azt mondta ő már vadászott tegnap. Szomjúságom csillapodott. Már nem volt száraz a torkom. Ezután visszamentünk a raktárba és elkezdtünk beszélgetni.

- Riley én bízom benned! A következő két hónapban létrehozott vámpírokat fogod te kordában tartani. Azért mert a vadászterületünket el akarják foglalni a barna szemű vámpírok. Cullenek. – a nevüket úgy mondta mintha valami szitokszó lenne szinte köpte. Én elhittem neki. Hiszen emberek között is van háború és területfoglalás.

- Elhiszem Victoria és mindenben segíteni foglak, hogy együtt nekünk lesz a legnagyobb vadászterületünk a világon.- mondtam. És ő pedig megint megcsókolt. Nekem nem volt ellenemre.

Victoria szemszöge:

Riley visszacsókolt. Nem hittem, hogy ilyen könnyen elhisz nekem mindent. De szerencsém volt. Jó hogy ilyen fiút változtattam át olyan őszinte, de hát szükségem egy bábra, aki azt teszi, amit mondok neki. Csókunk abba maradt. Riley kezdett nyugtalankodni. Mi lesz ha meggondolja magát? De én nem hagyom.

- Victoria és mikor kezdődik a feladatom?- kérdezte Riley.

- Már ma éjszaka.

Komikat szeretnék! Puszi: Esme