6.fejezet

6. fejezet: A hadsereg emberei

Még egyszer köszönöm a díjat Bellsnek és Klaudyá-nak.:)

Nekik ajánlom a fejit!:)

Elég sokat kellett rá várni és kissé rövid lett de remélem azért tetszeni fog!

/Riley szemszöge/

Szeretlek Riley!- mondta Victoria. Én teljes mértékben hittem neki, hiszen mi másért változtatott volna át? Miért kért volna fel a vezetésre? Csakis azért mert megtetszettem neki. Hihetetlen volt, de igaz.

- Én is szeretlek Victoria!- ekkor megcsókolt és én viszonoztam. Ezután megölelt.

- Látom nagyon jól választottam vezetőt! –mondta. A dicséretei a legjobban estek.

- A fiatal vámpírok amilyen még te most vagy, még fékezhetetlenek. De a te önuralmad jobb, mint amit eddig láttam. De akik miatt felelős leszel azok mindig szomjasak és pusztítóak lesznek. Ezért a felettük való döntést is a kezedbe adom. Ha valamelyikkel túl sok gond van, akkor azt megölheted. Minden a te döntésed nem szólok bele. Az elővigyázatosokkal viszont jól kell bánni belőlük jó harcost, lehet faragni. A Culleneknek nagy az önuralmuk és rengeteg különleges képességük van. De harcolni nem tudnak. Ezért lesz könnyű a győzelem. – mondta. Victoria szavait hallva nem lesz nehéz küzdelem. A mi létszámunk minden nappal egyre több lesz. A hadsereg játszva legyőzi őket.

Victoria szavait közben elnyomta a sikítás. Éppen három vámpír átváltozóban volt mellettünk.

- Ezeket nem kellene bevinni a raktárépületbe? –kérdeztem.

- De igen vihetjük!- mondta.

- Most látszik, milyen jó vezetőt kap a seregünk!- mondta Victoria. Ez nekem hízelgett. A feladatomat már most teljesíteni akartam. Felkaptam a két embert. Nehéz volt hozzászokni ehhez a fizikai erősséghez. Bármit csináltam nem izzadtam le vagy nem fáradtam el. A két ember a karjaimban vergődött elég rossz látvány volt látni, hogy a testük belülről szétég és a szívük nem fog tovább dobogni.

/Victoria szemszöge/

Riley minden kérésemet teljesíti. Pont, mint amire számítottam. A vámpír létet is megkedvelte. Nem sokáig kellett győzködni, hogy amit csinál az jó dolog. A Cullenek elég erős ellenfelek lesznek neki, de meg kell bosszulni, amit tettek barátaimmal. Főként James-el. Remélem a sereg elég erős lesz, hogy feltartsa Cullenéket hogy hozzáférkőzhessek Bellához. Akkor Edward, ha nem hal meg biztosan fel fog keresni és lesz alkalmam őt is megölni. Ha pedig nem tudom megölni elég szenvedés lesz az élete Bella nélkül pont, mint nekem James nélkül. Riley és én miután becipeltük az átváltozókat, feleslegesen, ugyan de leültünk.

- Victoria mesélj nekem valamit a múltadról. Tudom, hogy egy vámpír örökéletű. Te mikor születtél?- kérdezgetett. A történetem elmesélhetem neki. Abból semmire se jön rá.

-1915-ben lettem vámpír. Egy James nevű vámpír változtatott át. Vele maradtam addig a pillanatig, míg a Cullenek meg nem ölték őt. Ezután egy Laurent nevű barátommal voltam együtt, de ő most másfelé kóborol. Nem engedem, hogy a Cullenek egy ujjal is hozzád érjenek. Még egy veszteséget nem birok ki.- mondtam. Látszott rajta hisz nekem. Nem lát át rajtam. Ez jó volt. Mert azt kihagytam, hogy James nem csak a barátom volt és a Cullenek azért ölték meg, mert Bellát akarta megölni. Egy hitvány kis ember élete többet jelentett nekik, mint az hogy egy vámpír életben maradjon. Közben Riley gondolataiba volt esve ezért nem szólt egy szót sem. Az átváltozóknak körülbelül csak néhány órájuk van a vámpír létig. Ekkor azonban a szolgálatomba állnak.

Remélem tetszett nektek! Puszi: Esme